A kápolna és azon túl. Egy kiállítás születésének körülményei

Tóth Antal

Absztrakt

Az Ópusztaszeri Nemzeti Történeti Emlékpark Szabadtéri Néprajzi Gyűjteményében az első porták épületei 1979-ben nőttek ki a földből. A skanzen fejlesztési tervei között már a ’90-es években megfogalmazódott egy szakrális tér kialakításnak igénye, mely végül 2015-ben valósult meg egy határokon átnyúló pályázatnak köszönhetően. A létrejött új részegység egy kápolnát (melyet eredetileg a Pallavicini-család építtetett 1850-ben), egy 14 stációból álló kálváriát, egy katolikus és egy református temetőrészletet, egy út menti keresztet és két szent szobrot mutat be. Több szempontot is figyelembe kellett vennünk a szakrális tér létrehozása során: a 20. század első felének temetkezési szokásait, a sírkövek különböző anyagát, formáit, feliratait és színét. Mára a temetőkultúra olyan komoly változáson ment keresztül, hogy a legtöbb látogató a bemutatott jelenségeket nem képes érzékelni, értelmezni. A probléma feloldásaként teremőrök segítik a látogatót az egykori temetkezési kultúra megismerésében, megértésében.

Kulcsszavak

skanzen, temetkezés, néprajz, open-air museum, burial, ethnography