Veritatis Imago 2019/2-3. szám

Egész szám letöltése egyben

"Az Örökkévaló vigasztaljon meg benneteket…” A csongrádi zsidó temető sírkövei

Fodor Péter
Absztrakt

A csongrádi izraelita temető a 18-19. század fordulóján keletkezett, néhány évvel az első zsidók ideérkezése után. Szakirodalmak szerint az első sírkő 1806-ból való. Ebben az évben alakult meg temetési egyletük, a Chewra Kadischa. Eddigi kutatásaim alapján a legrégebbi sírkő 1848-ból való, korábbit egyelőre nem találtam. A 19. században még egyszerűbb, főként vörös márványból készült síremlékeket találhatunk, s előfordult, hogy az azonos foglalkozásúakat egymás mellé temették. A vörös márványt a század végével fokozatosan felváltotta a gránit, a műkő, de előfordult fekete és fehér márvány is. A feliratokat tekintve csak héber vagy héber- német feliratú sírokat találhatunk a 19. század nagy részéből. Később a 19-20. század fordulóján magyar-héber feliratokkal találkozunk, majd a második világháború után többnyire magyar feliratozást olvashatunk a sírokon, igen rövid héber szöveggel. A temetőben a második világháború után egyre kevesebb temetés volt, az utóbbi harminc évben pedig mindössze 2016-ban és 2018-ban volt ilyen esemény.


Organikus emlékezet. A szegedi emlékfa-állomány vizsgálata

Szolnoki Zoltán
Absztrakt

A közösségek emlékezete számos megnyilvánulási formával rendelkezik, mint az emléktáblák, az emlékkövek és az emlékfák is. A közösségivé vált emlékezet akár konstruált, akár organikus, nem csak a mementóként állított hordozóanyagban, hanem az elhelyezés, avatás folyamatában is megnyilvánul. Az emlékfák esetében a fa egy sajátos, az antik világból eredeztethető szimbólum, az elültetése egy közösségi rítus. Az elhelyezést végző mikroközösségek az elmúlt évszázadban egész emlékligeteket alakítottak ki, amelyeknek kiemelkedő példái az úgynevezett Erzsébet-ligetek vagy a balatonfüredi Tagore sétány. Napjainkban az emlékfák ültetése ugyanakkor nem csak a helyi közösségek számára fontos, hanem a diplomáciai események megszokott programjává is vált. Ezért vizsgálatuk több szempontú elemzése fontos megállapításokat eredményezhet. Szegeden, a város gazdag történelméből fakadóan számtalan emlékjel található, így a kulturális örökséggel foglalkozó kutatások számára megfelelő helyszín. Korábbi munkámban a szegedi emléktáblák és a helyi mikroközösségek kapcsolatát vizsgáltam, különös tekintettel az egyetem és a város kollektív emlékezetben megnyilvánuló kapcsolatára. Előadásomban hasonló szempontok szerint bemutatom a szegedi emlékfa állományt és a jellemző avatási folyamatot. Az emléktáblákkal kapcsolatos eredmények tükrében következtetek az egyes emlékfák információátadási képességére. Ezt követően összevetem a kőbe vésett emlékjelek és az emlékfák kapcsolatát, másrészt kitérek a szegedi emlékfák történeti vizsgálatának további lehetőségeire is.


Avar kori nyílhegyek a Tisza-Maros-Körös vidéken – A temetkezési szokások

Hergott Kristóf
Absztrakt

A nomád népek harcmodora, fegyverzete mindig is fontos kutatási területnek számított, és már számos aspektusból vizsgálták, ugyanúgy, mint az íjászfelszerelésüket is. Az avarokról is elmondható ez, az ő harcmodorukat, fegyvereiket is több szempontból vizsgálták, jól kutatott területnek tekinthető. Ennek ellenére az avar kori nyílhegyek kutatása periférikus területnek számít. Kalmár János 1945-ös munkája volt az első, és eddig az utolsó olyan tanulmány, mely célzottan az avar nyílhegyekre fókuszált, ezért választottam ennek az „elfeledett” tárgycsoportnak a behatóbb vizsgálatát. Első lépésben egy földrajzilag jól körülhatárolható terület anyagának a felgyűjtését tűztem ki célul. Így esett a választásom a Körös-Tisza-Maros vidék anyagára, mivel ez a terület mind földrajzi tekintetben, mind az avar anyag szempontjából egy jól meghatározható csoport. A vizsgált térségben viszonylag kevés a nyílhegy, célom volt, hogy egy egységes szempontrendszert alakítsak ki a tipológiához, amely a későbbiekben az Avar Kaganátus teljes területére kivetíthető. A tipológia alapjául 13 lelőhely 27 nyílhegye szolgált, melyeket a formai csoportok mellet funkcionális csoportokba is rendeztem.


Újabb adatok a paprika hazai elterjedésére és a paprikás pálinka használatára

Fejes Anita
Absztrakt

A fűszerpaprika korai történetével számos kutató foglalkozott az elmúlt mintegy 150 évben, s közös panaszuk az adatok és források szegényes, töredékes mivolta. Igyekeztek minél több információmorzsát összecsipegetni, ami mára komoly mennyiségűre duzzadt. Ezt próbálom szétszálazni, rendszerbe foglalni, amiben nagy segítségemre van egy texasi kutató csilitörténeti munkája. A paprika útja a világ körül és érkezése Magyarországra a 16. században igazán izgalmas téma, mert rávilágít arra, hogy egy-egy növény milyen sokféleképpen hasznosítható: dísz-, fűszer-, gyógy- és étkezési növényként. Ezeket a felhasználási területeket szinte azonnal felfedezi magának az emberi közösség. A szegedi ferencesek elsősorban gyógynövényként, a dunántúli főnemesek kertjeik díszeként, a sárközi települések lakói borspótló fűszerként használják már a 16-17. századtól. De mérgező mivoltáról is máig keringenek információk. A paprika és a csili identitásképző és -jelölő növény világszerte, nálunk hungarikum, nemzeti szimbólum. Termesztése a népi (később a tudományos) nemesítés egyik mintapéldája. A fűszerpaprikával való első találkozás és döbbenet megörökítésének egyik legkorábbi és igen tanulságos példája "Ubaldus" kapucinus szerzetes leírása a 17. sz. végéről. Egy évszázaddal később ugyanitt, Tolna megyében egy felvidéki értelmiségi, Unger Károly írja le a paprikás halászlé kóstolását, ami számára is sokkoló élmény. A két leírás összehasonlítása sok tanulsággal szolgál a kutatástörténet szempontjából. A szegedi paprikás pálinka a népi gyógyászat innovatív erejének szép példája. Máig ívelő karrierje megmozgatja a gyógyszerkutatók fantáziáját is. A paprika mint népi fűszer és mint népi gyógyszer a történészek és a néprajzosok közös kutatási témájaként is érdeklődésre tarthat számot.


Egy plébános küzdelmei a közegészségügy javításáért: az első ártézi kutak Csongrádon

Gyöngyössy Orsolya
Absztrakt

Az 1880-90-es évek egyik legfontosabb közegészségügyi előrelépése az ártézi kutak létesítése volt. Csongrád vármegye első ártézi kútját Hódmezővásárhelyen fúrták 1880-ban. 1884-re ugyanitt elkészült a második, nem sokkal később egy harmadik kút. Vásárhely példáját Szentes követte 1886-ban. Ugyanitt 1891-ben a második ártézi kutat is átadták a nagyközönségnek. Az ártézi kutak létesítését illetően Szeged városa járt az élen: 1887 és 1894 között 30 ártézi kutat fúratott a város. A vármegye városainak példáját látva ekképpen méltatlankodott a Csongrádi Lap egyik írója: „…azt lehet mondani, hogy csak is Csongrádvárosa maradt hátra, csakis Csongrádvárosa nem gondoskodott arról, hogy polgárai jó, iható és egészséges vízhez juthassanak.” Az első ártézi kút ügyét végül Hegyi Antal plébános karolta fel 1892-ben. Előadásomban a csongrádi plébános erőfeszítéseit, a kút fúratásának gyakorlati és politikai nehézségeit, a helyi plébánia közegészségügyi „misszióját” mutatom be.


„Új utak Isten országa felé.” Az Actio Catholica társadalomformáló törekvése Magyarországon

Glässerné Nagyillés Anikó
Absztrakt

Az Actio Catholica (AC), más néven a Katolikus Akció a 20. század nagyhatású katolikus mozgalma volt, amely az „egyház kinyújtott karjaként” a világiaknak az egyház apostoli munkájába történő bevonását tűzte ki célul. Magyarországon a püspöki kar 1932-ben hozta létre az Actio Catholicát, ugyanakkor előzményei a 19. századba nyúlnak vissza. A két világháború között a magyar katolicizmus „mozgalmi központja” volt: az egyesületeken és az egyházközségeken keresztül hatott a helyi közösségek életére. Számos országos jelentőségű megmozdulást szervezett meg, hozzá kötődött az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus megrendezése is. Tevékenységét 1948-ig tudta folytatni, ettől kezdve egyre kevésbé tudta a hivatalát betölteni. Az Actio Catholica a két világháború között felismert vallási és társadalmi problémákra az egyesületek bevonásával, a „katolikus ember egyéni és közösségi” életének áthatásával válaszolt. Ebben fontos szerepet kapott a világiak apostolkodásba történő bevonása is, hiszen – vallották – általuk többeket meg tudtak szólítani, mint korábban. A törekvésük végső célja, hogy „Krisztus visszatérjen” az egyének és a társadalom életébe. A tanulmányomban egyházi kiadványokon és levéltári forrásokon keresztül vizsgálom az Actio Catholica világképét és társadalomformáló törekvéseit, különös tekintettel a mozgalom családképére.


Kortárs egészségügyi újságírás Magyarországon

Dunai Tamás – Sifter Adél
Absztrakt

Az egészségügyi újságírás ma Magyarországon a sajtó más szakterületeihez képest is meglehetősen elhanyagolt terület. Egyrészt az újságírás általános válsága okán egyre fogyatkoznak a hozzáértő képviselői, másrészt az akadémiai érdeklődés is hiányzik: a kortárs egészségügyi sajtó tudományos feldolgozása még nem történt meg. Jelen dolgozat az intézményesülési folyamatok (szervezetek, szakmai díjak, képzések) bemutatásán túl a terület jellemző töréspontjainak meghatározása révén igyekszik feltárni a hazai egészségügyi újságírás sajátosságait, elkülönítve egymástól a tudományos, a szakmai és a nagyközönségnek szóló kiadványokat, az online és az offline felületeket, valamint a professzionális és a civil tartalmakat. Tanulmányunk áttekintő jellegű. Célja, hogy feltegye az akadémiai vizsgálatok térképére a hazai egészségügyi újságírást, meghatározza annak fő jellemvonásait, illetve rendszerezze a fontosabb szereplőit.


Két ismeretlen Liebmann fotó Bálint Sándorról

Glässerné Nagyillés Anikó
Absztrakt

A Szegedi Zsidó Hitközség Adattárára több Liebmann Béla fotót őriz. Ezek közül két fotón Bálint Sándor is látható. Írásomban a két – eddig ismeretlen – fénykép hátterét igyekszem rekonstruálni a Móra Ferenc Múzeum Bálint Sándor Hagyatékában lévő anyagok és a megjelent újságcikkek alapján.