Veritatis Imago 2018/3-4. szám


Makótól Fiuméig. Hajnal Antal, a fiumei (Rijeka) kikötő tervezője tükrében

Forgó Géza
Absztrakt

Hajnal Antal 180 évvel ezelőtt, 1838. augusztus 31-én született Makón. Édesapja református tanító, majd Békés város lelkésze volt. Hajnal Antal a József Műegyetemen szerzett mérnöki diplomát, kezdetben Békés megyében, majd 1867-től a Közmunka és Közlekedési Minisztériumban dolgozott. Az 1870-es évek közepén hozzá került a fiumei kikötőépítés tervezése, 1877-ben a kikötő építészeti hivatalának vezetését bízták rá. Az egyetlen magyar tengeri kikötő építésére a magyar állam hatalmas összegeket fordított. A kikötőfejlesztésre készített tervek közül az övét fogadta el a nemzetközi zsűri 1884-ben. Tervei nyomán három ciklusban valósultak meg az építkezések és lett Fiume Európa 10. legnagyobb kikötője. Hajnal Antal aktívan részt vett a Magyar Mérnök és Építész Egylet munkájában, többször publikált annak folyóiratában. Református vallása is fontos volt számára. Presbitere volt a Dunántúli Református Egyházkerületnek. 1907. január 17-én hunyt el Fiumében.


Bethlen 1922-es kampánya a külpolitikai kérdésekről

Sipos József
Absztrakt

Bethlen István 1922-es kampánya komoly külpolitikai kérdéseket is érintett: a miniszterelnök maga is részt vett a genovai nemzetközi konferencián 1922. április 8-21. között, majd hazatérése után a választási kampányába is beemelte Magyarország külpolitikai helyzetének, lehetőségeinek kérdéskörét. Április 26-án sajtótájékoztatót tartott, melynek középpontjában a genovai konferencia állt, majd Egerben, valamint Hajdú és Bihar megyében tartott beszédeket. Az aktuális külpolitikai kérdések mellett ezen beszédeknek a bemutatása, elemzése a tanulmány célja.


Sorsok 1944 – Zsidó fotográfusok Szegeden

Fári Irén
Absztrakt

A két háború között hosszabb-rövidebb ideig Szegeden dolgozó mintegy hetven fényképész közül soknak alig ismerjük működését, tevékenységét. A zsidó fotográfusok közül mindössze négynek: Bäck Mancinak, Kárász Juditnak, Liebmann Bélának és Müller Miklósnak a munkásságával foglalkoztak a kutatók eddig részletesebben. Ők mindannyian túlélték más-más módon a vészkorszakot, ketten közülük akkor már külföldön dolgoztak, Liebmann Béla pedig munkaszolgálatot teljesített, miközben a családját deportálták. Másik nyolc fényképész sorsáról is szól a tanulmány: Gábor Endre, Gömöri Sára, Rónai József, Rutkai Aladár, Szabadi Tibor, Székely Sándor, Vitkay Ilona és Vitkay Felicia.


A „kulturális földosztás” Szegeden

Farkas László Róbert
Absztrakt

A művelődési helyzet sem tudja nélkülözni a politika behatását Magyarországon a második világháború utáni időszakban. Felserkenve a pusztítás hónapjai után, csíráiban ugyan, de már a kulturális életben is jelen van a kommunisták türelmetlen ténykedése. Furcsa, paradox helyzet: épül az elnyomó hatalom, minden változásnak indul a gyökerétől, és a kultúra is „magasabb sebességbe kapcsol”. Minden szinten izzó munkálkodás folyik a tudatmódosítás érdekében, hadat üzenve az 1945 előtti, polgári ízlésű, inkább szórakoztató és üzleties jellegű színházi berendezkedésnek. Ugyanakkor vitathatatlan, hogy a művelődési szféra szereplőinek a bevétel-orientált és koncesszióban működő magántársulatok, a kiszámíthatatlan hétköznapok, majd a háborús éhezés, bujkálás, kilátástalanság után védőszárnyat, szociális biztonságot ad az újonnan épülő klientúra. A politika számára nincsenek kérdőjelek. 1945 első hónapjaitól narratívákká emelkednek, tudatalattiba fészkelődő dogmákká alakulnak az üzenetek. A szegedi színház az új művelődéspolitika egyik kiemelt bemutató terepe. A tanulmány ezt a jelenséget, folyamatot elemzi.



Veritatis Imago 2019/1. szám


Adalékok a pusztaszeri uradalom vadászéletéhez

Szabó Dénes Kristóf - Vári Noémi
Absztrakt

A Pallaviciniek pusztaszeri uradalma országosan is kiemelkedő méretű nagyvadászatoknak adott helyet. A vadgazdálkodás gyakorlata és a vadóvási törekvések kezdetlegessége is tükröződik a kortárs beszámolókban, a korabeli szaksajtó adatai lehetővé tették a kilövési statisztikák részleges összeállítását. A nagyvadászat az elit kapcsolatépítésének tere is volt. Rendszeres vendégként vett részt a vadászatokon többek között Ferenc Ferdinánd trónörökös és Romanov Miklós nagyherceg. A pusztaszeri vadászatok a feudális elmaradottság szimbólumává váltak a kor politikai vitáiban.


Egy nyugalmazott csendőr főtörzsőrmester 1945 utáni kálváriája

Vincze Gábor
Absztrakt

A Magyar Királyi Csendőrséget 1945-ben egy kormányrendelettel megszüntették, a testület tagjait kollektív bűnösséggel sújtották. Az utólagos felelősségre vonás olykor a már a világháború előtt nyugdíjba vonult csendőröket is utolérte – így járt Petők Sándor is. Őt részben Orosháza környéki kommunisták, részben egy volt szekta („Turáni Egyistenhívők”) tagjai jelentették föl. „Népellenes” bűntett elkövetése miatt első fokon a gyulai népbíróság Orosházára kihelyezett tanácsa 1946. május 2-án három év börtönbüntetésre ítélte a 63 éves Petők Sándort. A népügyész súlyosbításért fellebbezett, ezért a Népbíróságok Országos Tanácsa elé került az ügy, amely bizonyításkiegészítést rendelt el, majd 1947. október 3-án fölmentette a volt csendőr főtörzsőrmestert.


Klimkovics Ferenc Salamon és Szent László kibékülése Szent István sírjánál 1083-ban című képéről

Nátyi Róbert
Absztrakt

A Móra Ferenc Múzeum képzőművészeti gyűjteményében 55.613.1 leltári szám alatt találjuk azt a XIX. századi, nagyméretű történelmi kompozíciót, amely a tanulmány témáját képezi. A leíró karton szűkszavú információi szerint az eddig ismeretlen festő történelmi jeleneteként számon tartott vászon Klimkovics Ferenc (1825-1890) kassai születésű alkotó Salamon és Szent László kibékülése Szent István sírjánál 1083-ban című, a művészettörténeti szakirodalomban eddig lappangó műként aposztrofált festményével azonos. Annak ellenére, hogy a darab eddig rejtőzködött a kutatók előtt, viszonylag sokszor foglakoztatta a korszak szakértőit, hiszen reprodukciói még készülésének évében megjelentek. A XIX. század történeti festészetére reflektáló kiállítások katalógusai, illetve a vonatkozó szakirodalom az 1960-as évektől kezdve, festmény híján a műről készült grafika ismert, föllelhető példányait elemezte. A dolgozat a több évtizede attribúció nélküli festmény azonosításának tényén túl az alkotás ikonográfiai, történeti tartalmaival, keletkezéstörténetével, illetve recepciótörténetével is foglalkozik.


The Communication and Marketing Strategy of the Ratatouille Festival Based on Local Heritage in Szentes, Hungary

Pintér Zsófia
Absztrakt

Culinary festivals are very popular and trendy in the 21st century. Local food festivals are the public events of transferring culture. What the audience sees is only one aspect of the whole picture but the main intentions of the organizers usually stay hidden behind the posters and advertisements. Consumers get a perfectly planned marketing mix which is an act of a professional team to make the organizing association, in our case, a commercial firm more popular and well-known in the local area. They want to encourage shopping and increase the turnover and the income of the store. The main feature of the festival is based on local traditions and cultural heritage. The festival’s main idea consists of a constructed knowledge of the agricultural background of Szentes, a town located in the Great Hungarian Plain and called: ’the land of foil raising’.